Rég írtam már, de most muszáj valamit kiírnom magamból, mert úgy érzem fontos dolgok csapódtak most le bennem. Soha nem tanultam pszichológiát, lélektant, pedig lehet nem ártott volna, sőt szerintem mindenkire ráférne. Olyan ez, mint a gerinctorna, én most csinálom második félév óta és egyáltalán nem nyomingerek gyülekezete, iszonyatosan fontos és éveket nyerhetsz vele, vagy veszíthetsz a hiánya miatt...
Na de rátérek a lényegre, nem olvastam utána a dolognak így lehet nagyon nagy baromságot írok, de még is így hiszem, és ezért leírom. Úgy gondolom, hogy a lélek is edzhető, trenírozható. Sajnos ma volt egy kisebb csalódásom és ahogy ez az érzés bennem volt, mellette azt éreztem, hogy éhes vagyok, nagyon is éhes vagyok és milyen jó lenne enni, és valami olyat amit egyébként nem szabadna.
Valami cukros, habos dolgot, vagy mást de lemerem írni, hogy az az érzés tört rám, hogy zabálni kellene.
Ez az érzés nagyon hamar elillant, ott volt egy darabig, lehet percekig aztán túllendültem rajta és nem is eszek ma már semmit, de amikor azt mondom, hogy akarat akkor kb. erre gondolok. Azzal kezdtem több, mint egy éve, hogy fogyni akarok, aztán jött az életmódváltás, mostanság meg már azt mondom, hogy hé ez az életről szól, az egész földi létemről. Na és ez az amihez a lélek edzése nagyon is hozzá tartozik. A problémák egy kudarc megélése, kezelése, fizikálisan egyre inkább jobb formába vagyok és ma azt mondom, hogy talán az a könnyebb, de lelkileg rendben lenni, lehet egy élet is kevés...
Rengeteg gondoltam volt meg biztos lenne is még ezzel kapcsolatban, de nagyon eltelt az idő és fáradt is vagyok, a legfontosabb dolog, hogy erősnek kell lenni, minél többször tudsz túl lépni egy problémán, annál erősebb és erősebb leszel, leszek.
Erre mondom én azt, hogy ez már egy magasabb szint, az ÉLET, mint olyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése